Hányszor hallottuk azt a mondást, hogy végy egy jó kapust, kedves követőink?
Ahhoz pedig, hogy egy jó kapust kineveljünk, mindenképpen szükségeltetik egy jó kapusedző. Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már van egy Budai Krisztiánunk, szeptember elejétől pedig Jeff is csatlakozik a szakmai stábhoz.
Néhány személyesebb kérdést tettem fel Jeffnek arról, hogy miért hagyta abba a kapus pályafutását és döntött az edzői karrier mellett.
Úgy gondoltam, így talán kicsit jobban megismerhetjük, mintha csak az alapján alkatunk róla valamiféle képet, amit az Eliteprospects adatlapja árul el róla: https://www.eliteprospects.com/staff/6507/jeff-battah
“Úgy nőttem fel, hogy tudtam, a jégkorong közelében akarok maradni, és hozzásegíteni másokat ahhoz, amit én nem tudtam elérni.
Az utolsó kanadai junior hokis évemben megértettem, hogy találnom kell majd valami munkát, mivel az elmúlt 4 év irreális volt. Dave Brown volt az ügyvezető igazgatóm, Mario Cicchilo pedig a vezetőedzőm, mindketten megkértek, hogy vágjak bele az edzősködésbe.
A csapatom – akikkel épp az előző szezonban vesztettük el a főcsoportdöntőt a mindent elődöntő hetedik meccsen – az oka annak, hogy az elmúlt több mint 20 évben edzősködéssel foglalkoztam és az, hogy ezzel keresem a kenyerem.
Rengeteget tanultam tőlük 21 éves korom óta: felelősségtudatot, tiszteletet, kemény munkát.Mindent nekik köszönhetek, én csak szeretem a játékot, a sportolók segítését és a győzelmet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy háromszor is tagja lehettem a kanadai nemzeti válogatott stábjának, mindháromszor a döntőbe jutottunk, kétszer meg is nyertük azt, egyszer pedig kikaptunk. Nagy megtiszteltetés a saját hazámat képviselni és énekelni a himnuszunkat, főleg, hogy Kanadáról van szó.Szintén szerencsésnek mondhatom magam, amiért oly sok játékos karrierjét segíthettem hosszabbá tenni, legyen az akár CHL, NCAA, pro, európai, vagy NHL szint.
Amikor megkérdezi valaki, hogy melyik a kedvenc csapatom, akkor mondhatom, hogy azok a csapatok, amelyek úgy nyernek Stanley kupát, világbajnokságot vagy Olimpiát, hogy az én egykori játékosaim játszanak ott. Azok a srácok, akikkel napi szinten együtt léptünk jégre.”Bár utána néztem a karrierjének, azért persze megkérdeztem, mit tud a magyar hokiról, milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezik majd hozzánk.’A magyar jégkoronggal kapcsolatban a két alkalom ugrik be, amikor a Fehérvár ellen játszottunk az osztrák EBEL-ben. Sok kanadai játékost ismerek és mind imádnak Magyarországon élni. Szintén ismerek néhány játékost, akik a MAC-ban játszottak, úgy az Erste Ligában, mind a szlovák Extraligában, és mind totálisan bele vannak zúgva Budapestbe. Jelenleg mind a három budapesti Erste Ligás csapatban van néhány volt játékosom, és persze ott van Brance Orbán, akivel nagyon jó barátok vagyunk, már 15 éve ismerem őt még Lethbridge-ből, Albertából.
Ő az egyik legfőbb oka annak, hogy miért a MAC-ot választottam- pontosabban a Budapest Jégkorong Akadémiát-, és miért költözöm Budapestre.Egy új program indulásakor edzőként sok új kihívással szembesül az ember.Szeretnék segíteni a válogatott játékosok fejlesztésében, csakúgy, mint a MAC HKB felnőtt játékosainak a fejlesztésében.
Segíteni egy játékosnak elérni a kitűzött céljait fantasztikus dolog, de látni azt, hogy egy olyan álmukat váltják valóra, amiről még ők maguk sem hitték el, hogy megtörténhet, az egyszerűen megfizethetetlen érzés.
A győzelem tulajdonképpen egy folyamat, ezért van annyi érzelem benne. Ez nincs másként a fejlesztéssel sem. Minden játékosommal tartom a kapcsolatot, azután is, hogy már visszavonultak. Ez a sportág egy elit klub, mivel itt a győzelmet csapatban éred el.A fiatal kapusokkal kapcsolatos terveim ott kezdődnek majd, hogy először megnézem, mijük van, hogyan gondolkoznak, hogyan reagálnak, és igyekszem megismerni őket, hogy kik is ők valójában. Mindenki különleges és különböző. Mindenki másképp gondolkodik.
Szeretnék minden fiatalemberrel felépíteni egy játéktervet, hogy megértsem kik ők, hogyan gondolkodnak, és mit szeretnének elérni, majd erre építkezni tovább, innen fejleszteni őket.Minden nap más, nincs két egyforma, szeretném megértetni és megtanítani nekik azt, hogy miként kezeljék és zárják ki az élet zavaró tényezőit, hogyan váljanak profivá.Ami a magyar kapusedzőket illeti, Krinóval, azaz Budai Krisztiánnal vagyok összeköttetésben, aki ráadásul most éppen Kanadában, Calgary-ban van a női válogatottal. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, sokat beszélünk, kiváló a kommunikáció köztünk.
Rá fogok hagyatkozni a magyar kapusok szokásainak megértésében és megtanulásában, megismerésében, és az ő gondolataira azzal kapcsolatban is, hogy szerinte miben kell majd fejlődnünk.Emellett szeretném bővíteni a fiatal kapusedzők számát és létrehozni egy kapus fejlesztő programot Magyarországon.
Szeptember első hetében tervezem elhagyni Langley-t, Brit Kolumbiát, ahol a családommal élünk, mert előbb be kell itt fejeznem a megkezdett dolgaimat.A gyermekeim készülnek visszatérni az iskolába, Brooke lányom kilenc, Bowen fiam öt éves, a feleségem, Jamee pedig kórházban dolgozik szociális munkásként, és mint mindenkinek az elmúlt időszakban, aki az egészségügyben dolgozik, igen fárasztó 18 hónap áll a háta mögött.Nagyon várom már, hogy visszatérhessek Európába, az európai életmódhoz, izgatottan várom már, hogy megismerhessem Budapestet és a magyar kultúrát. Azt hallottam, hogy világszínvonalú város, nagyon izgatott vagyok, hogy ott élhetek és én is felfedezhetem.”Én mondtam, egyáltalán nem állunk rosszul kapus edző fronton, sőt, két nagyon tapasztalt és kiváló szakember kezében lesznek a kapusaink, akik ráadásul emberileg is sokat taníthatnak a játékosoknak.Az A csoportos női világbajnokság után természetesen Budai Krisztiánnal is készül majd interjú, most azonban nem szerettem volna zavarni.Krinónak és női válogatottnak szurkolunk szombattól, Jeff-et pedig üdvözöljük.
Isten hozott Jeff Battah! Hajrá női válogatott! 
Hajrá Budapest JA!